Dervalics Róbert zenész, a Füred Dixieland Band zenekar alapítója és vezetője kapta idén a Balatonfüred kultúrájáért kitüntetést. A 29 tagot számláló Művészklub a város díszoklevelét vehette át. A Magyar Kultúra Napját ünnepelte a város, az esten Balázs János zongoraművész adott kisebb koncertet.
Az ünnepségen Cserép László, a Szőcs Géza Irodalmi Szalon vezetője mondott beszédet, mint fogalmazott, a világválság korát éljük, amelyben egyfajta kulturális elbizonytalanodást érzékelhetünk.
– A mi feladatunk a saját nemzeti kultúránk megőrzése, ami az európai és egyetemes kultúra szerves része. Őrizni kell hagyományainkat, nyelvünket, szokásainkat, népművészetünket, ünnepeinket, magyarságunkat, hazaszeretetünket és hitünket. Vigyázzunk a közösségünkre, a településünkre, Balatonfüredre, ami a szakrális múlthoz méltóan felújított épített környezetével és a benne élők kultúrájával mindig mosolyog – zárta köszöntőjét Cserép László.
Az ünnepségen Bóka István polgármester adta át, a város képviselő-testületének döntése értelmében, a Balatonfüred Kultúrájáért kitüntetést Dervalics Róbertnek, és a város díszoklevelét a Művészklubnak, amelyet a társaság nevében Nagy Sándorné titkár vett át.
Képgaléria
Dervalics Róbert tősgyökeres balatonfüredi, már a Bem József Általános Iskolában zenei tagozatra járt, alsó tagozatosként iratkozott be a városi zeneiskolájába, ahol Vecsey Ervin tanította klarinétozni. Ő szerettette meg vele a Benkó Dixieland Band felvételeit, ami későbbi pályájára nagy hatással volt.
A zene mellett gyerekkorától fogva vonzotta a katonaság, az egyenruha. 1989-ben felvették Budapestre, a Magyar Néphadsereg Zeneművészeti Tiszthelyettesképző Szakközépiskolájába, ahol kiváló művésztanároktól tanulhatott.
1993-ban került Veszprémbe, a Katona János által vezetett Légierő Zenekarhoz, amely a hagyományos katonazene mellett big band muzsikát is játszott. Itt parancsba kapta, hogy tanuljon meg szaxofonon játszani, mert a zenekarban arra volt szükség.
Mint sok zenész, a munka kiegészítéseként bálokon, esküvőkön, rendezvényeken kezdett el zenélni. 1996-ban 21 évesen már az Anna-bálon zenélt, ahol Louis Armstrong dalokat is énekelt, később már úgy emlegették, mint Louis Armstrong „magyar hangja”.
Dervalics Róbertet a barátai beszélték rá, hogy csináljon egy önálló műsort. Így jött létre 2011-ben a Louis Armstrong showműsor, – innen barátsága Benkó Sándorral, akit példaképének, tanárának tekint.
2016-ban alapította meg a város nevét viselő dixieland zenekarát, – egy jótékonysági koncerttel kezdődött a Füred Dixieland Band fellépéssorozata. A zenekar azóta az egész országot bejárta már, több híres előadóval koncerteztek együtt. Dervalics Róbert továbbra is szívügyének tekinti a jótékonyságot, több fellépésének a bevételét ajánlotta fel főleg a beteg gyermekek támogatására.
A helyi képzőművészeket tömörítő Művészklub a 70-es években működő Füredi Műhely képzőművész szakkör utódja. A műhely az akkori Művelődési Ház keretein belül működött, s tagjainak többször volt egyéni és kollektív kiállítása a Balaton Galériában. Néhány éves szünetet követően a művészek kezdeményezésére a szervezet 1998-ban Művészklub néven alakult újjá. Elnöke és szakmai vezetője Kozma Imre festőművész volt egészen 2020 decemberében bekövetkezett haláláig. A Művészklub tagjai között találunk képzőművészeket, fotóművészeket, ipar- és népművészeket.
A jelenleg 29 tagot számláló klub állandó kiállítóhelye a Polgármesteri Hivatal Folyosó Galériája. Az elmúlt években az Óvárosi Művészkávéházban, a Balaton Szabadidő és Konferencia Központban, az Arácsi Népházban valamint a Kisfaludy Galériában is láthattuk a művészek alkotásait. Közülük többen bemutatkoztak már az ország legkülönbözőbb pontjain, Veszprémben, Csopakon, Pápán, Tapolcán, Budapesten, Pécselyen, de tagjainak külföldön is volt kiállításuk. A Művészklub idén ünnepli 25 éves fennállását – szólt a laudáció.
Az estet Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész előadása zárta, aki Liszt, Kodály és Brahms darabokat adott elő.
Orosz István Kossuth-díjas grafikus és filmrendező valamint Schein Gábor József Attila díjas költő, író ült le egy asztalhoz beszélgetni a művészettörténet legnevezetesebb állata, Dürer híres rinocérosz metszete apropóján. Előbbi animációs filmet készített, utóbbi Európa történetét feldolgozó verses regényt írt középpontjában a fél évszázada, 1515-ben készült rinocérosszal.
Az esten levetítették Orosz István és Horkay István animációs filmjét. Az Albrecht Dürer rinocérosza című alkotás a lisszaboni partraszállás (1515 májusa) és a tragikus vég (1516 januárja) közti időszakról szól, amely az állat életében meglepően jól dokumentált. A rinocérosz sorsáról, a hozzá kapcsolódó valós, legendás és mesés elemekről, továbbá a korabeli Európa politikai manőveriről szól a fikciós elemeket is felvonultató film.
Schein Gábor verses regénye az Ó, Rinocérosz pedig azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak mitikus és valóságos történeteiben a rinocérosz mint hús-vér figura szerepel.
Hogy lesz a rinocérosz egyszerre félelmetes, fenyegető, bumfordi és szerethető figura, akiben megtestesül a „más”, a máshonnan érkező, az idegen, a reménytelen szerelmes, az értelmiségi, vagy a regényírás nehézségeivel küzdő író? Erről is szó volt az esten, amelynek teljes hanganyaga itt hallható.
Idén lenne nyolcvanéves Cseh Tamás énekes, zeneszerző, előadóművész, egy korszak hangulatának legendás tolmácsolója. Még életében valóságos kultusza alakult ki, Bereményi Gézával közösen írt dalai ma is elemi erővel hatnak. Költészet és nemes egyszerűség, szuggesztív előadásmód, – egy esendő énekes, aki a legbensőbb érzéseinket dalolja. Cseh Tamásra emlékeztek az irodalmi szalonban.
Cseh Tamás és Másik János, Bereményi Gézával közösen, három lemezt készített. Az 1977-es első lemez, a Levél nővéremnek, generációk meghatározó albuma, tele kultikus szerzeményekkel. 1994-ben jelent meg a folytatása Levél nővéremnek 2 címmel, rá tíz évre pedig az első lemezről kimaradt dalokat is kiadták ez volt Az igazi levél nővéremnek. Másik János hosszú éveken át volt Cseh Tamás alkotótársa, számos koncertet adtak együtt, de a zene mellett több évtizedes barátság is összekötötte őket.
– Imádtunk Tamással fellépni, és emberileg is közel kerültünk egymáshoz, ami teljes őszinteséget jelentett, de óhatatlanul konfliktusokat is generált köztünk. Hárman szereztük és ketten adtuk elő a dalokat, ez kuriózum volt. Tamás és én képesek voltunk tökéletesen összehangolódni: behunyt szemmel is tudtuk, mikor mit akar, mire készül a másik. Sokat tanultunk egymástól. Én tőle például azt, ahogyan színházi mozdulatok, egy-egy grimasz köré épített bizonyos dalokat, ő pedig tőlem ritmikai, zenei dolgokat. Bereményi Géza jóvoltából két személyiség aspektust jelenítettünk meg a Levél nővéremben és annak folytatásában. Tamásnak viháncoló, fricskázgató karaktert, míg nekem a szomorú clownét írta meg Géza – fogalmazott Másik János, aki Kaland barátom címmel egy dalt és önálló estet is írt Cseh Tamás emlékére.
A balatonfüredi rendezvényen ebből az estből hangzottak el dalok, a közönség egyfajta időutazáson vett részt.
Előtte Jász Attila költő beszélgetett Másik Jánossal, hogy együtt idézzék fel az énekes alakját, a dalokhoz kapcsolódó történeteket.
Íme, az est felvétele, amelyet a Füred TV rögzített.
Irodalmi villásreggelit, azaz gáblit rendeztek a Blaha Étteremben felolvasással, némi zenével, és több fogásos menüvel Krúdy Gyula modorában. A ráérős Krúdy-gábli alkalmából ezúttal a 145 éves író szövegeit Kálloy Molnár Péter színművésztől hallhattuk, de megidézték az író két alakmását is, az öreg Szindbádot és Rezeda Kázmért.
Krúdy Gyula a magyar irodalom egyik legnagyobb lumpja és egyben az egyik leginkább szerethető alakja. A 190 centi magas, ábrándos tekintetű, szomorkás ábrázatú író falta a nőket, (lánya szerint 133 szeretője volt) megszállottan kártyázott, literszámra itta minden nap a nagyfröccsöket, a pesti éjszaka királya volt, aki soha nem akart hazatérni. És mindenekelőtt az egyik legnagyobb gourmand, amiről ráadásul rengeteg adoma is kering. Így tartja a legenda, a valóság azonban ennél jóval árnyaltabb, hiszen a közhiedelemben sajátosan összekeveredett az író magánélete és az általa megírt alakok története.
Annyi azonban bizonyos, Krúdynak a vendéglők, kocsmák elsősorban az egyedüllét elviselésének kellékei voltak. A hazai irodalomban Jókai például sokkal nagyobb ínyencnek számít, az egész európai gasztronómiai kínálattal tisztában volt, maga is remekül főzött. Krúdy viszont nem tudott főzni, sőt utolsó éveiben már enni sem nagyon. Számára nem az evés volt a fontos, hanem az evésről való beszéd.
Az idő lelassítása, a jelenléttel megtöltött figyelem, az éjszakai élettől sajgó gyomor gyógyítása sörrel és egyszerű, ám ízletes ételekkel – ezek Krúdy villásreggelijének összetevői.
Ezúttal közel nyolcvanan vettek részt a hangulatos irodalmi reggelin, amelyen a szervezők visszatértek a gyökerekhez és Krúdyhoz híven, seprűpálinkát, barna sört, enyhén odakozmált marhapörköltet és ejnspannert (félpár virsli lecsóval, egészben főtt krumplival) tálaltak fel.
(Krúdy maga is bizonytalan volt, hogy a megfáradt éjszakázást követően mikor is kezdődik a gábli, írásaiban egyszer délelőtt 10 órára, máskor 11 órára teszi ennek ideális időpontját.)
A reggeli közben elhangzó Krúdy szövegeket Kálloy Molnár Péter színművész olvasta fel, az öreg Szindbádot Cserép László, az öreg Rezeda Kázmért pedig maga Praznovszky Mihály irodalomtörténész elevenítette meg, aki nemcsak avatott tudója Krúdy életművének, de az irodalmi gábli kitalálója és szorgalmazója is egyben.
Az irodalom mellett zene is volt Pingiczer Szilárd jazz-zongorista előadásában. A több mint három órán át tartó reggeliről minden résztvevő egy ajándék Krúdy kötettel távozhatott. A könyv az író Balatonfüredhez köthető írásait gyűjti össze, hiszen a fürdővárost kedvelte Krúdy, többször megfordult itt, utoljára már nagyon betegen a szanatóriumban.
Szőcs Géza 70. születésnapjára emlékeztek barátai a költőről elnevezett balatonfüredi Irodalmi Szalonban. A két éve elhunyt költő barátai azért gyűltek össze, hogy egy pohár bor mellett felidézzék a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjához fűződő emlékeiket.
„Szeretettel hívunk és várunk benneteket, hogy Géza 70. születésnapjára emlékezve vendégeljük meg egymást: hozzatok magatokkal egy verset, egy emléket, egy történetet, bármit, ami Gézához köt.” – írták a szervezők a meghívóban.
A találkozó elején megtekintették a Füred Tv összeállítását Szőcs Géza balatonfüredi szerepléseiről, majd sorra vették elő az ajándékokat. Először Csorba László történész idézte fel közép-ázsiai útját, melyre Szőcs Géza megbízásából vállalkozott azzal a céllal, hogy egy felbecsülhetetlen értékű szkíta aranykincset Magyarországnak megszerezzen. A kultúrtörténeti szálakkal gazdagon átszőtt történet a volt államtitkár ambiciózus terveit is megidézte.
Orosz István képzőművész egy dedikáció és egy kiállításmegnyitó történetén keresztül idézte meg költőbarátját. Zalán Tibor költő 1982-ben írt verse is elhangzott. Zalán a vers írásakor személyesen még nem ismerte Szőcsöt. Íme, a vers. Szántó Tamás radiológus főorvos az 50. születésnapjára kapott alkalmi Szőcs verset olvasta fel. Kőszegi Lajos író pedig Szőcs utolsó kötetének hattyú motívumára épülő versét olvasta fel. Kőszegi Lajos írása itt.
Mivel többen nem tudtak eljönni, a szervezők a Szőcs Géza jelenlévő feleségével egyetértésben elhatározták, hogy minden évben ugyanebben az időpontban (augusztus végén) megszervezik a találkozót.
Bogyay Katalin nagykövet, a Magyar ENSZ Társaság elnöke mondott köszöntő beszédet a Salvatore Quasimodo Költőverseny alkalmából a Nobel-díjas olasz költő, Tagore sétányon álló szobránál.
A költészet bátorít, hogy legyünk merészek, és nézzünk szembe a problémákkal és a válságokkal. Általa együttérzővé válunk, a nagy költők metaforái pedig megnyitják elménket. El sem tudok képzelni ennél erősebb formáló erőt, amely – a szavak és allegóriák segítségével – megmutathatja nekünk, mennyire kötődünk az anyatermészethez.
Azok a költők, akik az emberiség javára működtetik nyelvük és képi világuk erejét, hegyeket képesek megmozgatni, és az értetlenség falait lerombolni nemcsak jelképesen, de a valóságban is.
A líra megmenthet bennünket, mert megvilágítja a békés egymás mellett élés felé vezető utat. A költészet nem más, mint nyitott kapu a párbeszéd és az emberek közötti megértés felé. Segítségével kommunikálunk, megosztjuk egymással és a különböző kultúrákhoz tartozó emberekkel világszemléletünket. És tanulunk egymástól.
Ebben az értelemben a költészet alapvető alkotórésze az emberiség élő kulturális örökségének.
A kulturális diplomácia a soft power – a puha erő diplomáciájának – egy formájára. És ha a „kemény” diplomáciai erő a próza, akkor a „puha” diplomáciai erő a költészet.
Williams Carlos Williams, amerikai orvos és költő úgy írta: „A versekből nagyon nehéz hírekhez jutni, és mégis emberek halnak meg nyomorúságosan naponta annak hiányától, ami a versekben megtalálható”.
A diplomácia költészete lehetővé teszi, hogy megragadjuk a tudatalattit, a legmélyebb, legrejtettebb gondolatainkat és érzéseinket.
A költészet nem statikus, hanem dinamikus. Alkalmazkodik a változó körülményekhez, és visszatükrözi a társadalom nagyobb előrelépéseit és eseményeit.
Valójában a zsarnokság és az erőszak igazi ellentéte. Maga a nyíltság, arra tanít, hogy értékeljük a dicséret és a kritika szabadságát. A hatalom démonainak hatékony ellenszereként is tekintek rá. Ebben az értelemben is a költészet az emberiség élő örökségének lényeges alkotórésze.
Ahhoz, hogy nagyszerű költők szülessenek, nagyszerű hallgatóságra van szükség. Ahhoz, hogy legyen nagyszerű hallgatóság, táplálnunk kell embertársaink, de főként a fiatalság körében az irodalom, közelebbről a költészet szeretetét.
A 31 éves Salvatore Quasimodo költészeti versenynek éppen ez a célja. A verseny és a díj névadója, a híres olasz költő és társadalmi aktivista 1961-ben a balatonfüredi szívkórházban kezeltette magát. Gyógyulása után elültetett egy fát a sétányon. Számomra mély megtiszteltetés, hogy éppen a Nobel díjas humanista Salvatore Qasimodó szobrával és fájával szemben magam is ültethettem fát az UNESCO Közgyűlés elnökeként, és része lehetek annak a gyönyörű tradíciónak, amit Rabindranath Tagore indídott el. E park, a sétány, az ültetett fák üzennek korokról, gondolatokról, korokat és gondolatokat meghatározó személyekről, tudományról és a gyógyító vízről, és egy különlegesen magával ragadó városról, amely a kultúrák közötti párbeszéd szimbólumává vált a világban.
Bogyay Katalin beszéde elhangzott Balatonfüreden, 2023. szeptember 8-án.
