Balatonfüred Város Önkormányzata és a Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapítvány ebben az évben is meghirdeti a XXXIV. Salvatore Quasimodo verspályázatot a Salvatore Quasimodo Emlékdíj elnyerésére. A díjkiosztó ünnepséget 2026. szeptember 11-én rendezik meg a nemzetközi költőtalálkozó keretében.
A pályázaton kettő, magyar nyelvű, nem publikált, máshol nem szereplő költeménnyel lehet részt venni.
A pályaműveket elektronikus úton a quasimodokoltoverseny@gmail.com e-mail címre PDF formátumban és papír alapon, gépelt formában, 2 példányban a Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapítvány címére (8230 Balatonfüred, Szent István tér 1.) kell elküldeni. Részletes pályázati kiírás itt olvasható.
Pályázatok beküldési határideje: 2026. július 30.
A pályázaton első díjas költemény szerzője elnyeri a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat, valamint szakmai díjban részesül.
A zsűri a fődíjon kívül más díjakat is kiadhat.
A díjkiosztó ünnepséget 2026. szeptember 11-én rendezik meg a nemzetközi költőtalálkozó keretében.
A költészetnek van jövője, ez egyértelmű, a versek mindig fontosak lesznek, mert a személyes megszólalásból sokat tanulhatunk – mondta Mezey Katalin költő, akivel a magyar költészet napja alkalmából Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett. A költő szerint irodalom nélkül nem érdemes élni.
Az est stílszerűen azzal kezdődött, hogy Mezey Katalin felolvasta egyik kedvenc József Attila költeményét a Talán eltűnök hirtelen című versét majd Praznovszky Mihály felolvasott Mezey Katalin Örökség című legutóbbi kötetéből egy József Attila parafrázist.
A beszélgetés során felidézték a Balatonfüredhez több szállal is kötődő költő pályakezdését, aki a hatvanas években a Kilencek költőcsoport tagjaként indult.
– 1963 augusztusában mutattam meg verseimet Nagy Lászlónak, akit nagyon nagyra tartottam, reveláció volt számomra. A hat versemből hármat kiválasztott, ezek meg is jelentek az Élet és Irodalomban, ahol szerkesztő volt. A másik háromról, amelyek nyilván nem tetszettek neki, nem mondott semmit, csak az általa jónak gondolt verseimről beszélgettünk. Ezt a hozzáállást egy életre megtanultam. Elemi érdeklődés volt benne a fiatal költők iránt, nekem pedig meghatározó volt a véleménye – mondta a pályakezdésről Mezey Katalin.
Az esten bemutatták Mezey Katalin eddigi utolsó kötetét, a személyes hangvételű, mégis tágabb közösségi és történelmi dimenziókat is feltáró Örökség című kötetet. A könyv középpontjában az emlékezés, a családi múlt és a nemzedékeken átívelő tapasztalatok állnak. A szerző finom érzékenységgel vizsgálja, mit jelent az örökség: nem csupán tárgyi hagyatékot, hanem szellemi, erkölcsi és érzelmi örökséget is, amely meghatározza az egyén identitását.
Az Örökség fontos kérdéseket vet fel a folytonosságról és a felelősségről: mit viszünk tovább elődeinktől, és mit adunk át a következő generációknak?
Mezey Katalin kötete nemcsak visszatekintés, hanem egyben önreflexió is, amely az olvasót is saját múltjának és értékeinek újragondolására ösztönzi. A hétköznapi életképek, családi történetek által kirajzolódik a 20. századi magyar történelem hatása az egyéni életutakra is, így a személyes emlékek egyben kollektív emlékezetté is válnak.
– Minél távolabb kell lenni a divatoktól, mert azok csak a figyelmet terelik el. A versek mindig fontosak lesznek, mert a személyes megszólalás van bennük. Az élet lényege és értelme a folytatás, a természet léte is a folytonosság – ez az örökség, amit szeretnék átadni – zárta az estet Mezey Katalin.
A beszélgetésről készült videó felvétel itt látható.
Mezey Katalin (Budapest, 1943.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, prózaíró, műfordító és irodalomszervező. A Kilencek költőcsoport tagjaként a 20. század második felének magyar lírájának meghatározó alakja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia és a Széphalom Könyvműhely vezető személyisége. Versei és prózái a nemzeti identitás és a személyes hit közti kapcsolatot kutatják, miközben tanúságot tesznek a 20–21. századi magyar kultúra folytonosságáról.
A hazai irodalom és bölcselet egyik legnagyobb huszadik századi alakjára, a máig ellentmondásosan megítélt kultikus íróra, Hamvas Bélára emlékeztek meg Balatonfüreden. A szellemóriás hagyatékát ápoló Hamvas Béla Asztaltársaság kétnapos rendezvényén ráolvasással, Koloska-völgyi zarándoklattal, koncerttel idézték meg a magyar irodalom kultikus szerzőjét.
Bemutatták a Hamvas Béla Kiskönyvtár legújabb kötetét A láthatatlan történet című 1941-ben írt művet, amelyet a Hamvas hagyaték gondozója, a kötet szerkesztője Palkovics Tibor és Kocsi Lajos kultúrakutató, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője mutatott be az érdeklődőknek.
A könyv tulajdonképpen egy tíz esszét tartalmazó egységes mű. A bevezetésben a szerző felveti a kérdést, vajon milyen helyzetben van az európai ember ma és milyen kilátásai vannak arra, hogy a világról szóló tudását gyarapítsa? A láthatatlan történet a lélek története. A szerző az emberi léleknek azt az objektív és külső történetét, amelyet a történettudomány és az élettan tanít, azzal a belső fejlődéstörténettel, amelyről a modern lélektan és a vallástudomány beszél, egybefűzi és a két történetet egymásba vetíti – fogalmazott Palkovics Tibor.
A könyv címe nem a szerzőtől ered, inkább az olvasóknak szól, mert figyelem felkeltőbb mint az eredeti cím, ami A Vízöntő volt – hangzott el az esten.
A Hamvas Napok idén is a hagyományos ráolvasással kezdődtek a Tagore sétányon álló Hamvas-hársra olvasták rá az író Fák című esszéjének egy részletét és a résztvevők most is elzarándokoltak a hangulatos Koloska-völgybe, ahhoz az ikonikus hársfához, amely Hamvas esszéjét ihlette.
A két napos rendezvényen előadták Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző Hamvas az Öt géniusz című esszéje inspirálta balladisztikus kamaraművét.
A Penta Essentia – zene az öt géniusz földjéről című, több mint hetven perces kortárs zeneműben népdalénekek és prózai szövegek is elhangzottak. A narrátor két szerelemes ifjú balladáján keresztül vezette végig a hallgatót a Kárpát-medence öt nagy tájegységén.
Jókai személyisége, életútja, hatása, az irodalmi művei ma is jelen vannak, hatnak ránk. Bízom benne, hogy az irodalmi rendezvény-sorozatunkkal tovább tudtuk szélesíteni az író ismertségét – fogalmazott Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, a magyar széppróza napja alkalmából Balatonfüreden rendezett ünnepségen, amely egyben a Jókai Mór-emlékév záró eseménye is volt.
Erős Kinga az esten visszatekintett az elmúlt évre, amelyben Jókai születésének 200. évfordulóját ünnepelte a szövetség számos rendezvénnyel, prózát népszerűsítő programmal, sőt még a nagy klasszikushoz kötődő pályázatokat is kiírtak. Kiemelte: Jókai Mór megkerülhetetlen alakja az irodalomnak, nem véletlen, hogy 2018-ban a magyar széppróza napját éppen az író születésnapjához kötötték.
– Az irodalom által nemcsak mások történeteibe pillantunk bele, hanem saját kérdéseinkre is választ keresünk. Az írás legnagyobb ajándéka, hogy a leírt szó közösséget teremt múlt és jelen, író és olvasó között. Az irodalom emlékeztet bennünket arra, hogy időt kell adnunk a történeteknek és egymásnak is, mert ameddig közösségünk van, addig történetek is születnek, a történetek pedig velünk maradnak, mint az író, aki azokat papírra vetette. Jókai is így él tovább – fogalmazott ünnepi beszédében Hegedűs Barbara, országgyűlési képviselő.
A Magyar Írószövetség rendezte gálaesten Cserép László, a Quasimodo Alapítvány titkára ismertette a Jókai- Olvasónaplóm címmel kiírt közös pályázat eredményét, a legjobb pályaműveket beküldők oklevelet vehettek át.
Az esten bemutatták Az év novellái 2026 című antológiát, amely az elmúlt évben a hazai folyóiratokban megjelent novellák legjavát tartalmazza.
Megrendezték a hagyományos novellaíró versenyt is, ezúttal Horváth László Imre, Reke Balázs és Zsidó Ferenc voltak a meghívott írók. Jókai műveinek címeiből sorsoltak ki egyet, – ami ezúttal az Utazás a harangokkal együtt volt -, ez alapján kellett az íróknak a helyszínen egy-egy rövid krokit írnia. A műveket szakmai zsűri értékelte, majd színészek tolmácsolásában a közönség is megismerhette az írásokat.
A legjobbnak Zsidó Ferenc írása bizonyult.
Az ünnepségen az autentikus, magyar és európai középkori dalokat a mai kor hangzásvilágához igazító, saját meghatározásuk szerint középkori világzenét játszó Bordó Sárkány zenekar adott koncertet.
