Szerző: Martinovics Tibor | ápr 15, 2026 | Egyéb kategória
Balatonfüred Város Önkormányzata és a Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapítvány ebben az évben is meghirdeti a XXXIV. Salvatore Quasimodo verspályázatot a Salvatore Quasimodo Emlékdíj elnyerésére. A díjkiosztó ünnepséget 2026. szeptember 11-én rendezik meg a nemzetközi költőtalálkozó keretében.
A pályázaton kettő, magyar nyelvű, nem publikált, máshol nem szereplő költeménnyel lehet részt venni.
A pályaműveket elektronikus úton a quasimodokoltoverseny@gmail.com e-mail címre PDF formátumban és papír alapon, gépelt formában, 2 példányban a Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapítvány címére (8230 Balatonfüred, Szent István tér 1.) kell elküldeni. Részletes pályázati kiírás itt olvasható.
Pályázatok beküldési határideje: 2026. július 30.
A pályázaton első díjas költemény szerzője elnyeri a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat, valamint szakmai díjban részesül.
A zsűri a fődíjon kívül más díjakat is kiadhat.
A díjkiosztó ünnepséget 2026. szeptember 11-én rendezik meg a nemzetközi költőtalálkozó keretében.
Szerző: Martinovics Tibor | ápr 10, 2026 | Egyéb kategória
A költészetnek van jövője, ez egyértelmű, a versek mindig fontosak lesznek, mert a személyes megszólalásból sokat tanulhatunk – mondta Mezey Katalin költő, akivel a magyar költészet napja alkalmából Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett. A költő szerint irodalom nélkül nem érdemes élni.
Az est stílszerűen azzal kezdődött, hogy Mezey Katalin felolvasta egyik kedvenc József Attila költeményét a Talán eltűnök hirtelen című versét majd Praznovszky Mihály felolvasott Mezey Katalin Örökség című legutóbbi kötetéből egy József Attila parafrázist.
A beszélgetés során felidézték a Balatonfüredhez több szállal is kötődő költő pályakezdését, aki a hatvanas években a Kilencek költőcsoport tagjaként indult.
– 1963 augusztusában mutattam meg verseimet Nagy Lászlónak, akit nagyon nagyra tartottam, reveláció volt számomra. A hat versemből hármat kiválasztott, ezek meg is jelentek az Élet és Irodalomban, ahol szerkesztő volt. A másik háromról, amelyek nyilván nem tetszettek neki, nem mondott semmit, csak az általa jónak gondolt verseimről beszélgettünk. Ezt a hozzáállást egy életre megtanultam. Elemi érdeklődés volt benne a fiatal költők iránt, nekem pedig meghatározó volt a véleménye – mondta a pályakezdésről Mezey Katalin.
Az esten bemutatták Mezey Katalin eddigi utolsó kötetét, a személyes hangvételű, mégis tágabb közösségi és történelmi dimenziókat is feltáró Örökség című kötetet. A könyv középpontjában az emlékezés, a családi múlt és a nemzedékeken átívelő tapasztalatok állnak. A szerző finom érzékenységgel vizsgálja, mit jelent az örökség: nem csupán tárgyi hagyatékot, hanem szellemi, erkölcsi és érzelmi örökséget is, amely meghatározza az egyén identitását.
Az Örökség fontos kérdéseket vet fel a folytonosságról és a felelősségről: mit viszünk tovább elődeinktől, és mit adunk át a következő generációknak?
Mezey Katalin kötete nemcsak visszatekintés, hanem egyben önreflexió is, amely az olvasót is saját múltjának és értékeinek újragondolására ösztönzi. A hétköznapi életképek, családi történetek által kirajzolódik a 20. századi magyar történelem hatása az egyéni életutakra is, így a személyes emlékek egyben kollektív emlékezetté is válnak.
– Minél távolabb kell lenni a divatoktól, mert azok csak a figyelmet terelik el. A versek mindig fontosak lesznek, mert a személyes megszólalás van bennük. Az élet lényege és értelme a folytatás, a természet léte is a folytonosság – ez az örökség, amit szeretnék átadni – zárta az estet Mezey Katalin.
A beszélgetésről készült videó felvétel itt látható.
Mezey Katalin (Budapest, 1943.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, prózaíró, műfordító és irodalomszervező. A Kilencek költőcsoport tagjaként a 20. század második felének magyar lírájának meghatározó alakja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia és a Széphalom Könyvműhely vezető személyisége. Versei és prózái a nemzeti identitás és a személyes hit közti kapcsolatot kutatják, miközben tanúságot tesznek a 20–21. századi magyar kultúra folytonosságáról.
Szerző: Martinovics Tibor | márc 23, 2026 | Egyéb kategória
A hazai irodalom és bölcselet egyik legnagyobb huszadik századi alakjára, a máig ellentmondásosan megítélt kultikus íróra, Hamvas Bélára emlékeztek meg Balatonfüreden. A szellemóriás hagyatékát ápoló Hamvas Béla Asztaltársaság kétnapos rendezvényén ráolvasással, Koloska-völgyi zarándoklattal, koncerttel idézték meg a magyar irodalom kultikus szerzőjét.
Bemutatták a Hamvas Béla Kiskönyvtár legújabb kötetét A láthatatlan történet című 1941-ben írt művet, amelyet a Hamvas hagyaték gondozója, a kötet szerkesztője Palkovics Tibor és Kocsi Lajos kultúrakutató, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője mutatott be az érdeklődőknek.
A könyv tulajdonképpen egy tíz esszét tartalmazó egységes mű. A bevezetésben a szerző felveti a kérdést, vajon milyen helyzetben van az európai ember ma és milyen kilátásai vannak arra, hogy a világról szóló tudását gyarapítsa? A láthatatlan történet a lélek története. A szerző az emberi léleknek azt az objektív és külső történetét, amelyet a történettudomány és az élettan tanít, azzal a belső fejlődéstörténettel, amelyről a modern lélektan és a vallástudomány beszél, egybefűzi és a két történetet egymásba vetíti – fogalmazott Palkovics Tibor.
A könyv címe nem a szerzőtől ered, inkább az olvasóknak szól, mert figyelem felkeltőbb mint az eredeti cím, ami A Vízöntő volt – hangzott el az esten.
A Hamvas Napok idén is a hagyományos ráolvasással kezdődtek a Tagore sétányon álló Hamvas-hársra olvasták rá az író Fák című esszéjének egy részletét és a résztvevők most is elzarándokoltak a hangulatos Koloska-völgybe, ahhoz az ikonikus hársfához, amely Hamvas esszéjét ihlette.
A két napos rendezvényen előadták Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző Hamvas az Öt géniusz című esszéje inspirálta balladisztikus kamaraművét.
A Penta Essentia – zene az öt géniusz földjéről című, több mint hetven perces kortárs zeneműben népdalénekek és prózai szövegek is elhangzottak. A narrátor két szerelemes ifjú balladáján keresztül vezette végig a hallgatót a Kárpát-medence öt nagy tájegységén.
Szerző: Martinovics Tibor | febr 24, 2026 | Egyéb kategória
Jókai személyisége, életútja, hatása, az irodalmi művei ma is jelen vannak, hatnak ránk. Bízom benne, hogy az irodalmi rendezvény-sorozatunkkal tovább tudtuk szélesíteni az író ismertségét – fogalmazott Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, a magyar széppróza napja alkalmából Balatonfüreden rendezett ünnepségen, amely egyben a Jókai Mór-emlékév záró eseménye is volt.
Erős Kinga az esten visszatekintett az elmúlt évre, amelyben Jókai születésének 200. évfordulóját ünnepelte a szövetség számos rendezvénnyel, prózát népszerűsítő programmal, sőt még a nagy klasszikushoz kötődő pályázatokat is kiírtak. Kiemelte: Jókai Mór megkerülhetetlen alakja az irodalomnak, nem véletlen, hogy 2018-ban a magyar széppróza napját éppen az író születésnapjához kötötték.
– Az irodalom által nemcsak mások történeteibe pillantunk bele, hanem saját kérdéseinkre is választ keresünk. Az írás legnagyobb ajándéka, hogy a leírt szó közösséget teremt múlt és jelen, író és olvasó között. Az irodalom emlékeztet bennünket arra, hogy időt kell adnunk a történeteknek és egymásnak is, mert ameddig közösségünk van, addig történetek is születnek, a történetek pedig velünk maradnak, mint az író, aki azokat papírra vetette. Jókai is így él tovább – fogalmazott ünnepi beszédében Hegedűs Barbara, országgyűlési képviselő.
A Magyar Írószövetség rendezte gálaesten Cserép László, a Quasimodo Alapítvány titkára ismertette a Jókai- Olvasónaplóm címmel kiírt közös pályázat eredményét, a legjobb pályaműveket beküldők oklevelet vehettek át.
Az esten bemutatták Az év novellái 2026 című antológiát, amely az elmúlt évben a hazai folyóiratokban megjelent novellák legjavát tartalmazza.
Megrendezték a hagyományos novellaíró versenyt is, ezúttal Horváth László Imre, Reke Balázs és Zsidó Ferenc voltak a meghívott írók. Jókai műveinek címeiből sorsoltak ki egyet, – ami ezúttal az Utazás a harangokkal együtt volt -, ez alapján kellett az íróknak a helyszínen egy-egy rövid krokit írnia. A műveket szakmai zsűri értékelte, majd színészek tolmácsolásában a közönség is megismerhette az írásokat.
A legjobbnak Zsidó Ferenc írása bizonyult.
Az ünnepségen az autentikus, magyar és európai középkori dalokat a mai kor hangzásvilágához igazító, saját meghatározásuk szerint középkori világzenét játszó Bordó Sárkány zenekar adott koncertet.
Szerző: Martinovics Tibor | jan 24, 2026 | Egyéb kategória
Mindig döntően az állami finanszírozástól függ a hazai kultúra. A magaskultúrát fent kell tartani, támogatásokkal, finanszírozással, művek megrendelésével, életben kell tartani, nincs más lehetőség – hangzott el a magyar kultúra napja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Az irodalomtörténészek eszmecseréjén szóba került az amerikanizált kultúra térnyerése, a magaskultúra érdekérvényesítő szerepének aggasztó gyengülése és szó volt a hattyúnyakú görényről is.
Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, Gróh Gáspár irodalomtörténész, esszéista és Kulin Ferenc irodalomtörténész, kritikus, egykori kultúrpolitikus ült le egy asztalhoz, hogy Stamler Ábel vallástudós moderálásában közelebb jussanak ahhoz, vajon mit kezd a politika a kultúrával és mit kezdhet a kultúra a politikával? Hol húzódik a határ értékőrzés és beavatkozás között?
Kulin Ferenc egészen a reformkorig ment vissza, emlékeztetve, hogy Bessenyei György volt az első, aki kezdeményezte a magyar akadémiai létrejöttét, ami végül súlyos kudarcba fulladt. Negyven évvel később Széchenyi István váltotta be az ideát, hogy a magyar kultúrának önálló intézménye legyen. Később Arany János fontos szerepet vállalt az akadémia stabilizálásában, bár ehhez saját elveivel komoly kompromisszumot kellett kötnie.
– Arany jó példa a mai napig, hajlandó volt a saját elvei ellen cselekedni azért, hogy a kultúrpolitika a korábbinál jobb helyzetbe kerüljön az országban. Most se tudunk mást tenni, mint küzdeni a kultúránkért, nem szabad feladni a küzdelmet – mondta Kulin Ferenc.
A kultúrpolitika egy „hattyúnyakú görény” idézte Illyés Gyula véleményét Gróh Gáspár, aki hangsúlyozta, egyetért a költővel abban, hogy a polgárok felemelése nélkül egyetlen nemzet felemelkedése sem lehetséges. Korábban azt kellett elérni, hogy az írástudás és olvasni tudás alapvető legyen, később a kultúra önállóságáért kellett küzdeni. – A magaskultúra, az irodalom megőrzése a nemzet legnagyobb életfunkciója – fogalmazott majd hozzá tette: az értelmiségnek és a művészeknek nem a hatalom jegyében kell tevékenykednie, sajnos ebben a tekintetben az elmúlt 30 év is csalódást okozott – fogalmazott.
Alexa Károly szerint a kultúrának és a politikának muszáj egy légtérben lennie, oda-vissza hatnak egymásra. Véleménye szerint Magyarországon a pártpolitika óhatatlanul beszivárgott az irodalomba, ami nagy részben az alkotók megélhetése miatt történt. A rendszerváltás előtt nem kérdés, hogy így volt, a rendszerváltás után pedig egy több párti kulturális diktatúra következett, ami mentén erősen megosztott lett az irodalmi szcéna.
A beszélgetésről készült videót hamarosan közöljük itt a honlapon.
Szerző: Martinovics Tibor | jan 21, 2026 | Egyéb kategória
Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító vehette át ebben az évben a Balatonfüred Kultúrájáért kitüntetést. Mezey Katalinnak a Quasimodo Közalapítvány megalakulását követően kezdetben a Quasimodo Költőverseny zsűritagjaként, majd később a kuratórium elnökeként is nagy szerepe volt abban, hogy Balatonfüred, kultúrája, irodalmi hagyománya ne csak országos szinten, de nemzetközi szinten is ismertté váljon. Az elismerés apropóján beszélgettünk a költővel.
– Munkásságát több jelentős irodalmi elismeréssel és állami kitüntetéssel díjazták már, de kapott irodalmi díjat a ferencvárosi önkormányzattól is, Sárvár városától pedig a Sylvester János Érdemérmet vehette át. Mit jelent önnek a balatonfüredi elismerés?
– A korábbi elismerésekhez hasonlóan nagy öröm számomra és nagyon büszke vagyok a megtisztelő „Balatonfüred Kultúrájáért” kitüntetés elnyerésére is, amelyet úgy tudom, hogy a Salvatore Quasimodo Költőverseny érdekében 1993 óta végzett munkámért ítélt oda nekem a város és amit nagyon köszönök mindenek előtt Bóka István polgármester úrnak.
– Verseiben többször is megidézte Balatonfüredet, évtizedek óta jár ide a városba aktív irodalmárként, szinte személyes ügyként viszonyult a Quasimodo Költőversenyhez. Érezhetően Balatonfüredre nem csupán egy irodalmi helyszínként tekint. Van olyan részlete, hangulata a városnak, amihez titkon nagyon vonzódik, kötődik?
– Mint, azt hiszem, mindenkinek, nekem is a Tagore sétány, a füredi Balaton-part a kedvenc helyszínem. Valóban nem csak a költőverseny idején, de a korábbi évtizedekben ősszel-tavasszal is gyakran tartózkodtam egy-egy hétig Füreden, az egyik munkahelyemnek, a Művészeti Szakszervezeti Szövetségnek a Szívkórház mögötti nyugalmas dombocskán található kis apartmanjában, amely alkotóházként szolgált számomra. Ezek az alkalmak is nagyon közel hozták hozzám a várost, sokat sétáltam a környéken, foglalkoztattam a vadkacsákat és gyönyörködtem a páratlan kilátásban, a balatoni égbolt és a víztükör egymásra hangolt, változatos szépségében.
– A Quasimodo Költőverseny az évek folyamán nemzetközileg ismert irodalmi brand lett, sőt még ma is szokatlan kezdeményezésnek számít, hogy egy város ilyen módon támogassa a költészetet. Mit adott Balatonfüred a magyar irodalomnak az elmúlt évtizedekben, amit máshol nem lehetett volna megteremteni?
– A költőverseny szerencsés adottsága, hogy az alapító atyák: Szabó György szerkesztő, műfordító és Baranyi Ferenc költő olasz barátaikkal, első sorban a kilencvenes évek elején Magyarországon dolgozó Franco Cajani milánói költővel, művészettörténésszel együtt tervezték el. Alapötletét az a körülmény adta, hogy Salvatore Quasimodo Nobel-díjas olasz költőnek 1961. évi magyarországi tartózkodása idején a tolmácsa épp Szabó György volt. Ő kísérte el Balatonfüredre is a költőt, aki eredetileg azért jött ide, hogy az akkoriban ezen a környéken élő-nyaraló magyar író-költő nagyságokkal, Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Déry Tiborral találkozzék. Ebből a Sajkodon, Németh Lászlónál tett látogatás meg is valósult, azonban másnap kiújultak Quasimodo szívpanaszai, annyira, hogy bekerült a Szívkórházba. A fiatal újságíró-tolmács, Szabó György pedig az alatt a néhány nap alatt, amíg a költőt a szanatóriumban ápolták, kijárta a városi tanácsnál, hogy Rabindranath Tagore, az 1926-ban szintén Füreden gyógykezelt Nobel-díjas költő mintájára Quasimodo is ültessen egy emlékfát a sétányon. Szerencsére az akkori városvezetés elég rugalmas volt, így – noha az olasz költő többi irodalmi látogatására betegsége miatt már nem kerülhetett sor -, a faültetés megvalósult. Az akkor telepített hárscsemete mára szép nagy fává növekedett, ott áll Quasimodo jól sikerült mellszobra mögött a Tagore sétányon. Szabó György és Baranyi Ferenc kezdeményezésére és a nevezetes látogatás emlékére tehát 1993-ban a Magyar Írószövetség, a Kulturális Minisztérium, Balatonfüred városa és Franco Cajani, az egyik olasz művészeti akadémia képviseletében megszervezte az első költőversenyt, amelyet – elsősorban Balatonfüred kitartásának köszönhetően immár 33. éve minden esztendőben megrendeznek.
Ez a rendezvény ma már az olasz-magyar kulturális kapcsolatok patinás eseményének számít, amelyen a budapesti olasz nagykövetség és az Olasz Kulturális Intézet is képviselteti magát, és amelynek apropóján a költőverseny díjazott verseit minden évben lefordítják olasz nyelvre, így a kortárs magyar költészet évtizedek óta élő kapcsolatba került az olasz közönséggel. A díjazottak sorában pedig évente olyan kiemelkedő magyar költők vendégeskedtek Balatonfüreden, mint Faludy György, Határ Győző, Orbán Ottó, Tőzsér Árpád vagy Gergely Ágnes, hogy csak néhányat említsek a legjelentősebbek közül.
– Fel tudja idézni azt a momentumot, ha egyáltalán volt ilyen, amikor úgy érezte, a Quasimodo Költőversenyből hagyomány lesz?
– Engem annak idején a Magyar Írószövetség kért fel az alapító kuratóriumban való részvételre, és már az első megbeszélésen megfogalmazódott az a cél, hogy ebből az eseményből a magyar-olasz irodalmi, művészeti kapcsolatok erősítését szolgáló hagyomány szülessen. Ebben Balatonfüred vezetése a kezdetektől fontos partner volt, annyira, hogy voltak olyan esztendők is, amikor Balatonfüred tartotta a lelket az egész rendezvényben, anyagi biztonságot és szervezői elszántságot nyújtva a nagy számú olasz és magyar vendég fogadásához. Az önkormányzat feltétlen támogatásán túl Cserép Lászlónak, a balatonfüredi kulturális élet szervezőjének, áldozatkész mindenesének évtizedeken átívelő fáradozása volt a költőverseny fennmaradásának egyik fő biztosítéka.
– Hosszú ideig zsűrizte a költőversenyre érkező verseket. Miért hagyta abba? Egyáltalán, lehet-e igazságosan megítélni a költészetet, vagy ez mindig részben személyes ízlés marad?
– Egy héttagú, szakmabeliekből álló zsűriben a személyes vélemények többnyire összeadódnak, korlátozzák és kiegészítik egymást, segítik az értékalapú döntések születését. Emlékezetem szerint 2001-ben léptem ki a zsűriből azért, mert a beérkező pályaművek között egyre többször találkoztam költőtanítványaim írásaival. Ezek után csak az alapítványi kuratóriumban töltöttem be tisztséget, a pályázatok elbírálásában nem vettem részt.
– Az irodalmi közélet, mint annyi minden más is, nagyon megosztott lett az országban, zavaróan áthatja a politika. Van ma valódi tétje a költészetnek vagy inkább belső ügy lett?
– A költészet – akár akarjuk, akár nem – nemzeti ügy. A szépirodalom egésze is az, különleges, rokontalan anyanyelvünk foglalata, kincsestára. Tehát van tétje ma is a szépirodalomnak és legszemélyesebb, legnagyobb hatású műfajának, a költészetnek.A társadalom pedig mindig megosztott volt, akár beszéltek róla, akár tabu volt említeni is. A demokráciában ez a megosztottság nyilvánosságot kap az elvben egyenjogú társadalmi közösségek, azaz pártok (részek, részérdekek) szabályozott vetélkedése során. Amíg egy társadalmon belül vannak ellenérdekű csoportok, addig a demokrácia megosztottságot jelent. Anno, a „népidemokráciában” – mi, idősebbek, tudjuk – a legerősebb érdekcsoport minden más szerveződést betiltott, csak a kommunista párt létezhetett, többről beszélni, többre gondolni is államellenes bűncselekménynek számított. Azt hiszem, ez természetellenesebb helyzet, mint a több párt rendszer, noha az utóbbival együtt jár a kellemetlen, sokszor gyűlölködésbe torkolló megosztottság. A gyűlölködés súlyos bűn, amely gyakran erőszakot szül, ezért jobb lenne, ha az ellentáborok vetélkedése tárgyilagosabb, keresztényibb, azaz gyűlölet mentes lenne. Sajnos, ez csak vágyálom, nálunk is és a világ más demokráciáiban is. De attól még sem a költészet, sem a szépirodalom, sem maga a szellemi élet nem veszíti el a jelentőségét, nem mondható kizárólag az alkotók személyes ügyének. Az is, de több is annál.
Mezey Katalin Kossuth- és József Attila-díjas prózaíró, költő, műfordító 1943. május 30-án született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait az ELTE BTK magyar–népművelés szakán végezte.1963 óta jelennek meg írásai. A Kilencek költőcsoport tagjaként szerepelt a Nagy László előszavával megjelent, legendássá vált Elérhetetlen föld című antológiában. 1970-ben egyik szerkesztője volt a Kísérlet című irodalmi folyóiratnak, amelynek példányait még megjelenésük előtt a rendőrség elkobozta.Irodalomszervezői munkássága országos, és városi szinten is jelentős. Kezdeményezte az Írók Szakszervezete létrehozását, amelynek 1987 és 2008 között titkára volt. 1989 óta tagja az Írószövetség elnökségének. 1990 óta az Írók Alapítványa és a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az Irodalmi Tagozat vezetője.
Mezey Katalin Balatonfüredet irodalomszervező munkásságában évtizedeken át kiemelten kezelte és támogatta. Személye hosszú időn keresztül jelentett hidat a város kulturális intézményei és az országos irodalmi társaságok között. Számos balatonfüredi rendezvény, könyvbemutató, irodalmi kerekasztal-beszélgetés résztvevője, motorja. A Quasimodo Költőverseny zsűritagja, majd később a kuratórium elnökeként is nagy szerepe volt abban, hogy Balatonfüred, kultúrája nemzetközi szinten is ismertté váljon.
