Szerző: Martinovics Tibor | szept 1, 2026 | Egyéb kategória
Mintegy százötven vers érkezett az idei, 34. alkalommal kiírt Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőversenyre. A nyolcvan pályázó közül a fődíjat Orosz István Az idő anzikszképei című költeménye érdemelte ki. A Kossuth-díjas grafikusművész, író mellett a különdíjat a Kolozsváron élő Papp Attila Zsolt költő vehette át. A Térey-díjat Palotai Attila kapta. Az irodalmi fesztiválon megemlékeztek Rabindranath Tagore költőről is, aki balatonfüredi gyógyulásának emlékére, éppen száz évvel ezelőtt, 1926-ban ültetett fát a város parti sétányán.
A 34. Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny a hagyományoknak megfelelően a Tagore sétányon Salvatore Quasimodo emlékfájánál tartott ünnepséggel kezdődött, majd este az Anna Grand Hotelben rendezték meg a költőverseny díjkiosztóját, amelyen elhangzottak a díjnyertes versek. Orosz István Az idő anzikszképei című fődíjas verse itt olvasható.
Az Olasz Kultúrintézet jóvoltából az estet Scipione Sangiovanni olasz zongoraművész koncertje zárta, ami igazi kuriózum volt, hiszen Vivaldi Négy évszak című hegedűverseny-ciklusát egy szál zongorán adta elő.
Másnap irodalmi matiné keretében az alkotók közreműködésével bemutatták a díjnyertes verseket, Papp Attila Zsolt Egy délfrancia apátságban című verse és Palotai Attila Kvartett című költeménye is elhangzott, majd a Rabindranath Tagore tiszteletére rendezett minikonferencia következett, amelyen dr. Lázár Imre India-kutató, Laki Zoltán filozófus, Stamler Ábel vallástudós és Horváth Róbert vallásfilozófus tartott előadást.
A híres olasz költő Salvatore Quasimodo 1961-ben járt Balatonfüreden, a Tagore sétányon gyógyulásának emlékére emlékfát ültetett és versben fogalmazta meg a balatoni tájhoz, a városhoz fűződő érzéseit. A Nobel-díjas olasz költő tiszteletére rendezik meg 1992 óta évről évre a Quasimodo Nemzetközi Költőversenyt, amelyre több száz magyar és külföldi pályázat érkezik minden évben, amelyek közül zsűri választja ki a legjobbakat. Faludy György, Határ Győző, Orbán Ottó, Czigány György, Gergely Ágnes, Gömöri György, Zalán Tibor, Szálinger Balázs, Marno János, Tóth Krisztina csak néhányan a teljesség igénye nélkül, azok közül, akik díjat kaptak a költőverseny harminc éve alatt.
Szerző: Martinovics Tibor | ápr 15, 2026 | Egyéb kategória
Balatonfüred Város Önkormányzata és a Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapítvány ebben az évben is meghirdeti a XXXIV. Salvatore Quasimodo verspályázatot a Salvatore Quasimodo Emlékdíj elnyerésére. A díjkiosztó ünnepséget 2026. szeptember 11-én rendezik meg a nemzetközi költőtalálkozó keretében.
A pályázaton kettő, magyar nyelvű, nem publikált, máshol nem szereplő költeménnyel lehet részt venni.
A pályaműveket elektronikus úton a quasimodokoltoverseny@gmail.com e-mail címre PDF formátumban és papír alapon, gépelt formában, 2 példányban a Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapítvány címére (8230 Balatonfüred, Szent István tér 1.) kell elküldeni. Részletes pályázati kiírás itt olvasható.
Pályázatok beküldési határideje: 2026. július 30.
A pályázaton első díjas költemény szerzője elnyeri a Salvatore Quasimodo Emlékdíjat, valamint szakmai díjban részesül.
A zsűri a fődíjon kívül más díjakat is kiadhat.
A díjkiosztó ünnepséget 2026. szeptember 11-én rendezik meg a nemzetközi költőtalálkozó keretében.
Szerző: Martinovics Tibor | ápr 10, 2026 | Egyéb kategória
A költészetnek van jövője, ez egyértelmű, a versek mindig fontosak lesznek, mert a személyes megszólalásból sokat tanulhatunk – mondta Mezey Katalin költő, akivel a magyar költészet napja alkalmából Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélgetett. A költő szerint irodalom nélkül nem érdemes élni.
Az est stílszerűen azzal kezdődött, hogy Mezey Katalin felolvasta egyik kedvenc József Attila költeményét a Talán eltűnök hirtelen című versét majd Praznovszky Mihály felolvasott Mezey Katalin Örökség című legutóbbi kötetéből egy József Attila parafrázist.
A beszélgetés során felidézték a Balatonfüredhez több szállal is kötődő költő pályakezdését, aki a hatvanas években a Kilencek költőcsoport tagjaként indult.
– 1963 augusztusában mutattam meg verseimet Nagy Lászlónak, akit nagyon nagyra tartottam, reveláció volt számomra. A hat versemből hármat kiválasztott, ezek meg is jelentek az Élet és Irodalomban, ahol szerkesztő volt. A másik háromról, amelyek nyilván nem tetszettek neki, nem mondott semmit, csak az általa jónak gondolt verseimről beszélgettünk. Ezt a hozzáállást egy életre megtanultam. Elemi érdeklődés volt benne a fiatal költők iránt, nekem pedig meghatározó volt a véleménye – mondta a pályakezdésről Mezey Katalin.
Az esten bemutatták Mezey Katalin eddigi utolsó kötetét, a személyes hangvételű, mégis tágabb közösségi és történelmi dimenziókat is feltáró Örökség című kötetet. A könyv középpontjában az emlékezés, a családi múlt és a nemzedékeken átívelő tapasztalatok állnak. A szerző finom érzékenységgel vizsgálja, mit jelent az örökség: nem csupán tárgyi hagyatékot, hanem szellemi, erkölcsi és érzelmi örökséget is, amely meghatározza az egyén identitását.
Az Örökség fontos kérdéseket vet fel a folytonosságról és a felelősségről: mit viszünk tovább elődeinktől, és mit adunk át a következő generációknak?
Mezey Katalin kötete nemcsak visszatekintés, hanem egyben önreflexió is, amely az olvasót is saját múltjának és értékeinek újragondolására ösztönzi. A hétköznapi életképek, családi történetek által kirajzolódik a 20. századi magyar történelem hatása az egyéni életutakra is, így a személyes emlékek egyben kollektív emlékezetté is válnak.
– Minél távolabb kell lenni a divatoktól, mert azok csak a figyelmet terelik el. A versek mindig fontosak lesznek, mert a személyes megszólalás van bennük. Az élet lényege és értelme a folytatás, a természet léte is a folytonosság – ez az örökség, amit szeretnék átadni – zárta az estet Mezey Katalin.
A beszélgetésről készült videó felvétel itt látható.
Mezey Katalin (Budapest, 1943.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, költő, prózaíró, műfordító és irodalomszervező. A Kilencek költőcsoport tagjaként a 20. század második felének magyar lírájának meghatározó alakja, valamint a Magyar Művészeti Akadémia és a Széphalom Könyvműhely vezető személyisége. Versei és prózái a nemzeti identitás és a személyes hit közti kapcsolatot kutatják, miközben tanúságot tesznek a 20–21. századi magyar kultúra folytonosságáról.
Szerző: Martinovics Tibor | márc 23, 2026 | Egyéb kategória
A hazai irodalom és bölcselet egyik legnagyobb huszadik századi alakjára, a máig ellentmondásosan megítélt kultikus íróra, Hamvas Bélára emlékeztek meg Balatonfüreden. A szellemóriás hagyatékát ápoló Hamvas Béla Asztaltársaság kétnapos rendezvényén ráolvasással, Koloska-völgyi zarándoklattal, koncerttel idézték meg a magyar irodalom kultikus szerzőjét.
Bemutatták a Hamvas Béla Kiskönyvtár legújabb kötetét A láthatatlan történet című 1941-ben írt művet, amelyet a Hamvas hagyaték gondozója, a kötet szerkesztője Palkovics Tibor és Kocsi Lajos kultúrakutató, az Ars Naturae folyóirat főszerkesztője mutatott be az érdeklődőknek.
A könyv tulajdonképpen egy tíz esszét tartalmazó egységes mű. A bevezetésben a szerző felveti a kérdést, vajon milyen helyzetben van az európai ember ma és milyen kilátásai vannak arra, hogy a világról szóló tudását gyarapítsa? A láthatatlan történet a lélek története. A szerző az emberi léleknek azt az objektív és külső történetét, amelyet a történettudomány és az élettan tanít, azzal a belső fejlődéstörténettel, amelyről a modern lélektan és a vallástudomány beszél, egybefűzi és a két történetet egymásba vetíti – fogalmazott Palkovics Tibor.
A könyv címe nem a szerzőtől ered, inkább az olvasóknak szól, mert figyelem felkeltőbb mint az eredeti cím, ami A Vízöntő volt – hangzott el az esten.
A Hamvas Napok idén is a hagyományos ráolvasással kezdődtek a Tagore sétányon álló Hamvas-hársra olvasták rá az író Fák című esszéjének egy részletét és a résztvevők most is elzarándokoltak a hangulatos Koloska-völgybe, ahhoz az ikonikus hársfához, amely Hamvas esszéjét ihlette.
A két napos rendezvényen előadták Keresztury-Albert Zsolt zeneszerző Hamvas az Öt géniusz című esszéje inspirálta balladisztikus kamaraművét.
A Penta Essentia – zene az öt géniusz földjéről című, több mint hetven perces kortárs zeneműben népdalénekek és prózai szövegek is elhangzottak. A narrátor két szerelemes ifjú balladáján keresztül vezette végig a hallgatót a Kárpát-medence öt nagy tájegységén.
Szerző: Martinovics Tibor | febr 24, 2026 | Egyéb kategória
Jókai személyisége, életútja, hatása, az irodalmi művei ma is jelen vannak, hatnak ránk. Bízom benne, hogy az irodalmi rendezvény-sorozatunkkal tovább tudtuk szélesíteni az író ismertségét – fogalmazott Erős Kinga, a Magyar Írószövetség elnöke, a magyar széppróza napja alkalmából Balatonfüreden rendezett ünnepségen, amely egyben a Jókai Mór-emlékév záró eseménye is volt.
Erős Kinga az esten visszatekintett az elmúlt évre, amelyben Jókai születésének 200. évfordulóját ünnepelte a szövetség számos rendezvénnyel, prózát népszerűsítő programmal, sőt még a nagy klasszikushoz kötődő pályázatokat is kiírtak. Kiemelte: Jókai Mór megkerülhetetlen alakja az irodalomnak, nem véletlen, hogy 2018-ban a magyar széppróza napját éppen az író születésnapjához kötötték.
– Az irodalom által nemcsak mások történeteibe pillantunk bele, hanem saját kérdéseinkre is választ keresünk. Az írás legnagyobb ajándéka, hogy a leírt szó közösséget teremt múlt és jelen, író és olvasó között. Az irodalom emlékeztet bennünket arra, hogy időt kell adnunk a történeteknek és egymásnak is, mert ameddig közösségünk van, addig történetek is születnek, a történetek pedig velünk maradnak, mint az író, aki azokat papírra vetette. Jókai is így él tovább – fogalmazott ünnepi beszédében Hegedűs Barbara, országgyűlési képviselő.
A Magyar Írószövetség rendezte gálaesten Cserép László, a Quasimodo Alapítvány titkára ismertette a Jókai- Olvasónaplóm címmel kiírt közös pályázat eredményét, a legjobb pályaműveket beküldők oklevelet vehettek át.
Az esten bemutatták Az év novellái 2026 című antológiát, amely az elmúlt évben a hazai folyóiratokban megjelent novellák legjavát tartalmazza.
Megrendezték a hagyományos novellaíró versenyt is, ezúttal Horváth László Imre, Reke Balázs és Zsidó Ferenc voltak a meghívott írók. Jókai műveinek címeiből sorsoltak ki egyet, – ami ezúttal az Utazás a harangokkal együtt volt -, ez alapján kellett az íróknak a helyszínen egy-egy rövid krokit írnia. A műveket szakmai zsűri értékelte, majd színészek tolmácsolásában a közönség is megismerhette az írásokat.
A legjobbnak Zsidó Ferenc írása bizonyult.
Az ünnepségen az autentikus, magyar és európai középkori dalokat a mai kor hangzásvilágához igazító, saját meghatározásuk szerint középkori világzenét játszó Bordó Sárkány zenekar adott koncertet.
Szerző: Martinovics Tibor | jan 24, 2026 | Egyéb kategória
Mindig döntően az állami finanszírozástól függ a hazai kultúra. A magaskultúrát fent kell tartani, támogatásokkal, finanszírozással, művek megrendelésével, életben kell tartani, nincs más lehetőség – hangzott el a magyar kultúra napja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Az irodalomtörténészek eszmecseréjén szóba került az amerikanizált kultúra térnyerése, a magaskultúra érdekérvényesítő szerepének aggasztó gyengülése és szó volt a hattyúnyakú görényről is.
Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, Gróh Gáspár irodalomtörténész, esszéista és Kulin Ferenc irodalomtörténész, kritikus, egykori kultúrpolitikus ült le egy asztalhoz, hogy Stamler Ábel vallástudós moderálásában közelebb jussanak ahhoz, vajon mit kezd a politika a kultúrával és mit kezdhet a kultúra a politikával? Hol húzódik a határ értékőrzés és beavatkozás között?
Kulin Ferenc egészen a reformkorig ment vissza, emlékeztetve, hogy Bessenyei György volt az első, aki kezdeményezte a magyar akadémiai létrejöttét, ami végül súlyos kudarcba fulladt. Negyven évvel később Széchenyi István váltotta be az ideát, hogy a magyar kultúrának önálló intézménye legyen. Később Arany János fontos szerepet vállalt az akadémia stabilizálásában, bár ehhez saját elveivel komoly kompromisszumot kellett kötnie.
– Arany jó példa a mai napig, hajlandó volt a saját elvei ellen cselekedni azért, hogy a kultúrpolitika a korábbinál jobb helyzetbe kerüljön az országban. Most se tudunk mást tenni, mint küzdeni a kultúránkért, nem szabad feladni a küzdelmet – mondta Kulin Ferenc.
A kultúrpolitika egy „hattyúnyakú görény” idézte Illyés Gyula véleményét Gróh Gáspár, aki hangsúlyozta, egyetért a költővel abban, hogy a polgárok felemelése nélkül egyetlen nemzet felemelkedése sem lehetséges. Korábban azt kellett elérni, hogy az írástudás és olvasni tudás alapvető legyen, később a kultúra önállóságáért kellett küzdeni. – A magaskultúra, az irodalom megőrzése a nemzet legnagyobb életfunkciója – fogalmazott majd hozzá tette: az értelmiségnek és a művészeknek nem a hatalom jegyében kell tevékenykednie, sajnos ebben a tekintetben az elmúlt 30 év is csalódást okozott – fogalmazott.
Alexa Károly szerint a kultúrának és a politikának muszáj egy légtérben lennie, oda-vissza hatnak egymásra. Véleménye szerint Magyarországon a pártpolitika óhatatlanul beszivárgott az irodalomba, ami nagy részben az alkotók megélhetése miatt történt. A rendszerváltás előtt nem kérdés, hogy így volt, a rendszerváltás után pedig egy több párti kulturális diktatúra következett, ami mentén erősen megosztott lett az irodalmi szcéna.
A beszélgetésről készült videót hamarosan közöljük itt a honlapon.
