A magyar nyelv ünnepe
Balatonfüredi diákok együtt szavalták el Jókai Mór A magyar nyelv ismét itthon című versét az egykori kőszínház oszlopainál, ezzel emlékezve a Magyar Nyelv Napjára. A város ezúttal is program-sorozattal ünnepli a Magyar Nyelv Napját, ezúttal a Jókai évforduló jegyében.
A kiserdei közös szavalás után Cserépné Urbán Ildikó a program főszervezője mondott beszédet az egykori kőszínház oszlopainál majd stílszerűen Balázs Géza nyelvész, egyetemi tanár tartott, Jókai és a magyar nyelv, címmel előadást a Szőcs Irodalmi Szalonban.
A nyelvész hangsúlyozta, hogy Jókait napjainkban is könnyű olvasni és könnyű érteni, ami azért van, mert a saját korában az élő nyelvet követte. – Napjainkban is Jókai nyelvét használjuk, Jókai nyelvén értünk, nyelvezete nagyon közel áll még ma is hozzánk- vélekedett Balázs Géza, aki kiemelte: az író rendkívüli szókinccsel rendelkezett, friss nyelvet használt, játékosan, könnyeden fogalmazott, büszke volt arra, hogy egy-egy szóra számtalan szinonimát tudott és alkalmazott.
A program november 14-én folytatódik, délelőtt Praznovszky Mihály irodalomtörténész tart rendhagyó irodalomórát a Kisfaludy Galériában, délután 17 órakor pedig Huzella Péter Kossuth-díjas gitáros énekes ad koncertet.
A Magyar Nyelv Napja annak állít emléket, hogy 1844. november 13-án tette hivatalossá az országgyűlés a magyar nyelvet. Ez a nap arról szól, hogy megálljunk egy pillanatra, és értékeljük a nyelvünket, azt a különös, gazdag, sokszor játékos és állandóan változó rendszert, ami összeköt minket.
Rezonancia – Beszélgetés Nádler Istvánnal
A tér lelke – Zoboki Gábor előadása
Milyen üzenetet hagyhatunk hátra az építészet nyelvén? Mi az építész feladata? Hogyan lehet a hagyományból jövőt formálni – méghozzá a 21. század egyik legnagyobb nemzetközi kiállításán, Japánban? Ezekre a kérdésekre is kereste a választ a 2025-ös Oszakai Világkiállítás magyar pavilonjának tervezője Zoboki Gábor építész balatonfüredi előadásán.
Zoboki Gábor nem csupán egy új épület történetéről tartott előadást, hanem az ember, a tér és a természet viszonyáról is, hiszen az erről való gondolkodás határozza meg munkáit. Zoboki szerint az építész feladata ma már nem csupán formát adni, hanem kulturális identitást közvetíteni és érzelmi kapcsolatot teremteni a tér és lakója között.
Az építész szándéka az volt, hogy az oszakai magyar pavilon ne csupán látványos installáció legyen, hanem érzéki, lelki és közösségi élmény, amely egyszerre szólítja meg a látogatót és mutatja meg a magyar szellemiség időtlen értékeit.
Az előadás során az építész beszélt a pavilon filozófiájáról, az anyaghasználatáról és azokról a kulturális párhuzamokról, amelyek a magyar és a japán gondolkodást összekötik.
A rendezvény nemcsak építészeknek, hanem mindazoknak szólt, akiket érdekel, hogyan formálja az épített környezet a közös jövőnket, hogyan válhat egy pavilon valódi kulturális találkozási ponttá, miként lehet egyszerre magyar és egyetemes, korszerű és időtlen, egyáltalán miként lehet csupán falakkal és terekkel formálni a világképünket.
Zoboki Gábor Kossuth- és Ybl-díjas építész, a kortárs magyar építészet egyik legjelentősebb alakja. Emberléptékű épületeit a művészetek, különösen a zene és az építészet kapcsolatának kutatása határozza meg: számára a tér nem pusztán funkcionális keret, hanem érzelmi és akusztikai élmény is. Az elmúlt két évtizedben számos ikonikus hazai és nemzetközi projekt fűződik a nevéhez, (Magyar Állami Operaház, az Erkel Színház felújítása, a kínai Sencsen kulturális központ megépítése) legismertebb munkája a 2005-ben átadott Művészetek Palotája (Müpa).
Kulturális és politikai kereszténység – Lapbemutató
A Magyar Szemle és a Szőcs Géza Irodalmi Szalon hosszú távú együttműködésének keretében október 4-én kerekasztal beszélgetésen vett részt a konzervatív folyóirat legújabb, a kulturális és politikai kereszténység témájával foglalkozó különszámának két szerzője, és a folyóirat főszerkesztője.
A Vaszary-villában működő kulturális szalonban megrendezett beszélgetésen a téma alkalmanként kiéleződő aktualitása mellett, annak állandó eszmetörténeti jelentőségét hangsúlyozták a beszélgetés résztvevői.
Stamler Ábel főszerkesztő, vallástudós az amerikai neoprotestantizmus Európába begyűrűző, a történelmi egyházak hagyományos eszkatológiai tanítását figyelmen kívül hagyó népszerű tévtanításainak veszélyeire hívta fel a figyelmet.
Horváth Róbert vallásfilozófus szerint egyértelmű, hogy mindennemű kultúra kizárólag vallási gyökerű lehet, melyet egyedül napjaink nyugati közgondolkodása nem vesz figyelembe, hiszen még a kortárs keleti kultúrák termékeit is általában sokkal inkább áthatja a vallás.
Czopf Áron eszmetörténész, a Kommentár állandó munkatársa aktuális példákon keresztül is rávilágított a kultúrkereszténység problémájának politikai közéletben való állandó, mélyen beágyazott jelenlétére.
A különszámmal a szerkesztők célja egy, a kulturális és politikai kereszténység kérdései iránt érdeklődők számára időtálló értéket kínáló kiadvány létrehozása volt, melyben a saját szakterületükön tekintélyes társadalomtudósok, gondolkodók szövegei olvashatók.
A folyóirat tematikus és egyéb számai is megrendelhetők a folyóirat honlapján keresztül.