Görgey Gábor: Szerelmem, Balatonfüred

Szerző: Martinovics Tibor | márc 9, 2023 | Archívum

Balatonfüredet nem lehet nem szeretni. Nem csak elragadó fekvése, épületei, parkjai, és az ezerarcú Balaton miatt. Hanem mert valamikor réges-régen megszállták a múzsák. Valószínűleg a polgárok és vezetőik akarták így, és aztán meg is történt. Országunk történetében ez ritkaságnak számító, örömteli megszállás volt.

Engem, mint drámaírót, első sorban az ejt ámulatba, hogy itt, pont ezen a szent helyen született az első magyar kőszínház. És Kazinczy közreműködésével már 1816-ban a Macbeth volt műsoron.  Nem valami derűs tingli-tangli, hanem a Macbeth.

A Jókai-villa is arról tanúskodik, hogy a nagy és termékeny romantikus mesemondót is meglegyintette a múzsák megszállta város varázsa.

Az ország szépeit, főként az Annákat, az év legszebb hónapjában ide vonzó Anna-bálok tradíciója, háborúk, rendszerek és rendszerváltások viharában, több évszázada él és virul. Szívgyönyörködtető esemény, bár több volna ilyen pártatlan és páratlan, békés tradíciónk.

Nem véletlen, hogy a bálozó szívek kavalkádjában szívkórház is működik, nagyhírű intézmény, gyógyító környezetben. Nem igazán az Anna-bálok ifjú szépségeinek, hanem például meggyötört szívű művészeknek, íróknak.

Mint Tagore, India nagy nemzeti költője, aki úgy beleszeretett a múzsák és a szívét gyógyító orvosok városába, hogy emlékfát ültetett a tóparti ligetben. Az emlékfa ma is él és virul, zarándokhely lett, mint Csontváry leghíresebb festményén a mitikus óriáscédrus. Tagore emlékfájának is mitikus ereje van, mert ma is minden ünnepi esemény elképzelhetetlen a Tagore-cédrushoz rendezet zarándoklat nélkül.

BIB. Balatoni Intéző Bizottság. Ebben olyan személyiségek mondták el véleményüket, mint Keresztury Dezső, Illyés Gyula, Bertha Bulcsú, és még sorolhatnám a neveket. Szerénytelenül hozzáfűzöm, jómagam is tagja voltam. A legendás BIB is Balatonfüredhez kötődik. Milyen pezsdítő, ötletgazdag beszélgetések voltak egy-egy ilyen összejövetelen a Balatonról. Például azért, hogy ne csak halgazdasági terep legyen, hanem Európa elbűvölő Édene. Betetőzésül este Illyéséknél Sajkodon a Mester saját gyűjtésű, fokhagymás vajban sistergő csigáit ettük, száraz borral öblögetve.

Valamikor, az eltűnt időben, húsz éven át Szigliget volt második otthonom. Sokszor autóztam Pestről oda és vissza. Balatonfüreden áthaladva volt egy életveszély. Ha az írók lelkes szerelmese, Lipták Gábor, házában irodalmi centrumot működtető polihisztor, véletlenül megtudta, miszerint képes voltál úgy érinteni Füredet, hogy be sem tértél hozzá egy kávéra, kis beszélgetésre, esetleg új könyvedet dedikálni – a legközelebbi találkozásnál óriási szemrehányó patáliát csapott.

Hatalmas könyvtárán, dedikált könyvein kívül ez a balatonfüredi mecénás eleven írókat, barátságokat gyűjtött. Ez a ház ma, a tündéri házaspár halála után is, missziót teljesít. A magyar irodalmat idegen nyelvre fordítók laknak és dolgoznak benne. Tehát ott vannak és tevékenyek a füredi múzsák.

Nem beszélek régi és új szállodáiról, pompás vendéglőiről, az országos hírű cukrászdáról, a főtéri park közepén csobogó savanyúvíz forrásról, melyből megbocsáthatatlan mulasztás és bűn, ha nem kortyolsz egy pohárkával belőle, a ritka ízélményért, és gyomrod egészségére. És nem beszélek még sok füredi csodáról, mert a sok emléktolulást elnyomva, tulajdonképpen  egy évfordulóról kell beszélnem.

25 éve történt. Néhányan összeverődtünk a már eltávozott Szabó György, az olasz irodalom tudós fordítójának és szerelmesének vezetésével, és létrehoztunk egy országos költőversenyt. Bárki bárhonnan nevezhetett versével. Váratlan volt a hatás: százával özönlöttek a versek, kénytelenek voltunk egy szakmai előolvasó csapatot szervezni. így is maradt nekünk, a szűkebb döntnök grémiumnak bőven olvasnivalója. És mindig sikerült kiszűrni, később ünnepi körülmények között díjazott verseket.  Melyek aztán olaszra fordíttattak, és Itáliában is megjelentek. Mert híre ment, olasz egyetemi kiválóságok támogatták, mindenekelőtt a költőverseny Nobel-díjas névadójának fia, a Salvatore Quasinodo-díj védnöke. Most, 2017 őszén ünnepeljük az esemény 25. évfordulóját. Ki gondolta volna?

És hol talált gazdát a gondolat? Hol talált mindenre kiterjedő támogatást? Hol lett a székhelye az immár nemzetközi hírnévnek örvendő eseménynek?

Hol másutt? Balatonfüreden. Polgármesterek és polgárok ismét  hallgattak a múzsákra. A hazaszeretet szép erény. De túl általános, megfoghatatlan, könnyű hangoztatni. Szerényebb húga, a lokálpatriotizmus konkrétabb, ott tenni lehet és kell. Ezekből a tettekből épül, összesítve, a valódi hazafiság.

A lokálpatriótákat szeretik a múzsák.

A Quasimodo-díj genezise

Szerző: Martinovics Tibor | márc 9, 2023 | Archívum

Franco Cajani olasz költő egyik – 1994-ben írt – versének idézem néhány sorát:

… a lét-csomóponthoz érkezem én el
s lefelé indulok időm csak annyi
hogy – miként a drótos –
érzelmeim lyukait befoltozzam
s haldoklás előtt szépítsem halálom
a létezés csapdáit is kijátszva
Balatonfüreden fát ültettem én is –
duplán fogan a lét s az akarás

…………….

Szabó még kamasz versei kísértek
hármasság-lakomára
s Baranyi érettebb munkái szintúgy…

Amikor Franco ezeket a sorokat papírra vetette, már a Quasimodo-díj alapítása is lezajlott, a versben említett két magyar pályatárs – Szabó György író, filmesztéta és Baranyi Ferenc költő, műfordító – hathatós közreműködésével. Persze, a három alapító tag buzgalma fabatkát sem ért volna, ha Balatonfüred városa nem vevő az ötletre. Cajanit a füredi faültetésben az olasz költők közül Salvatore Quasimodo előzte meg, még 1961-ben, ezért lett a Nobel-díjas lírikus a díj névadója.

Cajani akkoriban a FININVEST budapesti irodájának volt a vezetője, gyakran tartózkodott hazánkban huzamosabb ideig. Én úgy ismerkedtem meg vele 1990-ben, hogy Nagy István újságíró, valamint hajdani tanítványom, Sólyom Gábor tanácsos /később milánói főkonzul/ megkért, hogy fordítsam le Cajani Időlovag című verseskötetét, merthogy költő is az irodavezető. Csinovnyik, akinek hobbyja a költészet – gondoltam magamban –,  ilyenekre nekem nincs időm, ám Sólyom Gabi kedvéért hajlandó vagyok megismerkedni vele.

Nos, kiderült, hogy nem valamiféle vasárnapi versfaragóról van szó, hanem Itália egyik ismert lírikusáról. Örömmel vállaltam, hogy lefordítom a könyvet. Az azóta eltelt negyedszázad során még hat kötetét tettem át magyarra. Francót a legjobb barátaim  között tartom számon ma is. Első pillantásra olyan zárkózottnak látszott, mint a legcsontosabb héjú dió, de már akkor tudtam, hogy érdemes „feltörni”, mert csöndjének burka alatt valamiféle megindítóan tiszta humánum, végtelen szeretet sejlett. Már akkor tudtam, hogy ez az ember nem csupán „munkadarab” lesz számomra, egyike a „fordítani való” olasz költőknek, hanem olyan valaki, akivel – a másnyelvűség ellenére – rögtön szót érthet minden világkönnyítő szándék.

Sokan furcsállják talán, hogy barátok vagyunk, hiszen Franco ars poeticája igencsak különbözik az enyémtől és a világnézetünk sem azonos. De ennek nincs jelentősége. Véleményem szerint teljesen mellékes, hogy valláserkölcsi alapon teszi-e a jót valaki, avagy valamely baloldali eszmerendszer etikai normáit vállalva. A lényeg, hogy tegye.

A Quasimodo-díj azóta nemzetközi tekintélyre tett szert. Sok éven át voltam tagja a zsűrinek, közelről láthattam tehát folyamatos terebélyesedését, rangjának növekedését. Távozásom a zsűriből nem volt fájdalommentes, de mára már mindent „békévé oldott” az emlékezés.

Hálás vagyok Balatonfürednek, hogy annak idején örökbe fogadta az ötlet-csemetét – és fel is nevelte a legnagyobb gondossággal. Bóka István polgármester úrnak külön köszönöm, hogy éppen úgy személyes ügyének tekinti a pályázat sorsát, mint elődei tették annak idején. Ő is ludas abban, hogy lelkem egy darabkája még mindig Balatonfüreden időzik.

Baranyi Ferenc

(Az olasz vers eredetije:

…sto per scendere
il tempo che resta è come un filo sgualcito
miglioramento della morte prima dell’agonia
intesse trame per eludere la partita della vita
per gettare il seme per un nuovo albero a Balatonfüred

………….

mi han tenuto compania le poesie giovanili di Szabó
convivio del trimonio
e quelle piừ mature di Baranyi.)