Balatonfüredet nem lehet nem szeretni. Nem csak elragadó fekvése, épületei, parkjai, és az ezerarcú Balaton miatt. Hanem mert valamikor réges-régen megszállták a múzsák. Valószínűleg a polgárok és vezetőik akarták így, és aztán meg is történt. Országunk történetében ez ritkaságnak számító, örömteli megszállás volt.
Engem, mint drámaírót, első sorban az ejt ámulatba, hogy itt, pont ezen a szent helyen született az első magyar kőszínház. És Kazinczy közreműködésével már 1816-ban a Macbeth volt műsoron. Nem valami derűs tingli-tangli, hanem a Macbeth.
A Jókai-villa is arról tanúskodik, hogy a nagy és termékeny romantikus mesemondót is meglegyintette a múzsák megszállta város varázsa.
Az ország szépeit, főként az Annákat, az év legszebb hónapjában ide vonzó Anna-bálok tradíciója, háborúk, rendszerek és rendszerváltások viharában, több évszázada él és virul. Szívgyönyörködtető esemény, bár több volna ilyen pártatlan és páratlan, békés tradíciónk.
Nem véletlen, hogy a bálozó szívek kavalkádjában szívkórház is működik, nagyhírű intézmény, gyógyító környezetben. Nem igazán az Anna-bálok ifjú szépségeinek, hanem például meggyötört szívű művészeknek, íróknak.
Mint Tagore, India nagy nemzeti költője, aki úgy beleszeretett a múzsák és a szívét gyógyító orvosok városába, hogy emlékfát ültetett a tóparti ligetben. Az emlékfa ma is él és virul, zarándokhely lett, mint Csontváry leghíresebb festményén a mitikus óriáscédrus. Tagore emlékfájának is mitikus ereje van, mert ma is minden ünnepi esemény elképzelhetetlen a Tagore-cédrushoz rendezet zarándoklat nélkül.
BIB. Balatoni Intéző Bizottság. Ebben olyan személyiségek mondták el véleményüket, mint Keresztury Dezső, Illyés Gyula, Bertha Bulcsú, és még sorolhatnám a neveket. Szerénytelenül hozzáfűzöm, jómagam is tagja voltam. A legendás BIB is Balatonfüredhez kötődik. Milyen pezsdítő, ötletgazdag beszélgetések voltak egy-egy ilyen összejövetelen a Balatonról. Például azért, hogy ne csak halgazdasági terep legyen, hanem Európa elbűvölő Édene. Betetőzésül este Illyéséknél Sajkodon a Mester saját gyűjtésű, fokhagymás vajban sistergő csigáit ettük, száraz borral öblögetve.
Valamikor, az eltűnt időben, húsz éven át Szigliget volt második otthonom. Sokszor autóztam Pestről oda és vissza. Balatonfüreden áthaladva volt egy életveszély. Ha az írók lelkes szerelmese, Lipták Gábor, házában irodalmi centrumot működtető polihisztor, véletlenül megtudta, miszerint képes voltál úgy érinteni Füredet, hogy be sem tértél hozzá egy kávéra, kis beszélgetésre, esetleg új könyvedet dedikálni – a legközelebbi találkozásnál óriási szemrehányó patáliát csapott.
Hatalmas könyvtárán, dedikált könyvein kívül ez a balatonfüredi mecénás eleven írókat, barátságokat gyűjtött. Ez a ház ma, a tündéri házaspár halála után is, missziót teljesít. A magyar irodalmat idegen nyelvre fordítók laknak és dolgoznak benne. Tehát ott vannak és tevékenyek a füredi múzsák.
Nem beszélek régi és új szállodáiról, pompás vendéglőiről, az országos hírű cukrászdáról, a főtéri park közepén csobogó savanyúvíz forrásról, melyből megbocsáthatatlan mulasztás és bűn, ha nem kortyolsz egy pohárkával belőle, a ritka ízélményért, és gyomrod egészségére. És nem beszélek még sok füredi csodáról, mert a sok emléktolulást elnyomva, tulajdonképpen egy évfordulóról kell beszélnem.
25 éve történt. Néhányan összeverődtünk a már eltávozott Szabó György, az olasz irodalom tudós fordítójának és szerelmesének vezetésével, és létrehoztunk egy országos költőversenyt. Bárki bárhonnan nevezhetett versével. Váratlan volt a hatás: százával özönlöttek a versek, kénytelenek voltunk egy szakmai előolvasó csapatot szervezni. így is maradt nekünk, a szűkebb döntnök grémiumnak bőven olvasnivalója. És mindig sikerült kiszűrni, később ünnepi körülmények között díjazott verseket. Melyek aztán olaszra fordíttattak, és Itáliában is megjelentek. Mert híre ment, olasz egyetemi kiválóságok támogatták, mindenekelőtt a költőverseny Nobel-díjas névadójának fia, a Salvatore Quasinodo-díj védnöke. Most, 2017 őszén ünnepeljük az esemény 25. évfordulóját. Ki gondolta volna?
És hol talált gazdát a gondolat? Hol talált mindenre kiterjedő támogatást? Hol lett a székhelye az immár nemzetközi hírnévnek örvendő eseménynek?
Hol másutt? Balatonfüreden. Polgármesterek és polgárok ismét hallgattak a múzsákra. A hazaszeretet szép erény. De túl általános, megfoghatatlan, könnyű hangoztatni. Szerényebb húga, a lokálpatriotizmus konkrétabb, ott tenni lehet és kell. Ezekből a tettekből épül, összesítve, a valódi hazafiság.
A lokálpatriótákat szeretik a múzsák.