Franco Cajani olasz költő egyik – 1994-ben írt – versének idézem néhány sorát:
… a lét-csomóponthoz érkezem én el
s lefelé indulok időm csak annyi
hogy – miként a drótos –
érzelmeim lyukait befoltozzam
s haldoklás előtt szépítsem halálom
a létezés csapdáit is kijátszva
Balatonfüreden fát ültettem én is –
duplán fogan a lét s az akarás
…………….
Szabó még kamasz versei kísértek
hármasság-lakomára
s Baranyi érettebb munkái szintúgy…
Amikor Franco ezeket a sorokat papírra vetette, már a Quasimodo-díj alapítása is lezajlott, a versben említett két magyar pályatárs – Szabó György író, filmesztéta és Baranyi Ferenc költő, műfordító – hathatós közreműködésével. Persze, a három alapító tag buzgalma fabatkát sem ért volna, ha Balatonfüred városa nem vevő az ötletre. Cajanit a füredi faültetésben az olasz költők közül Salvatore Quasimodo előzte meg, még 1961-ben, ezért lett a Nobel-díjas lírikus a díj névadója.
Cajani akkoriban a FININVEST budapesti irodájának volt a vezetője, gyakran tartózkodott hazánkban huzamosabb ideig. Én úgy ismerkedtem meg vele 1990-ben, hogy Nagy István újságíró, valamint hajdani tanítványom, Sólyom Gábor tanácsos /később milánói főkonzul/ megkért, hogy fordítsam le Cajani Időlovag című verseskötetét, merthogy költő is az irodavezető. Csinovnyik, akinek hobbyja a költészet – gondoltam magamban –, ilyenekre nekem nincs időm, ám Sólyom Gabi kedvéért hajlandó vagyok megismerkedni vele.
Nos, kiderült, hogy nem valamiféle vasárnapi versfaragóról van szó, hanem Itália egyik ismert lírikusáról. Örömmel vállaltam, hogy lefordítom a könyvet. Az azóta eltelt negyedszázad során még hat kötetét tettem át magyarra. Francót a legjobb barátaim között tartom számon ma is. Első pillantásra olyan zárkózottnak látszott, mint a legcsontosabb héjú dió, de már akkor tudtam, hogy érdemes „feltörni”, mert csöndjének burka alatt valamiféle megindítóan tiszta humánum, végtelen szeretet sejlett. Már akkor tudtam, hogy ez az ember nem csupán „munkadarab” lesz számomra, egyike a „fordítani való” olasz költőknek, hanem olyan valaki, akivel – a másnyelvűség ellenére – rögtön szót érthet minden világkönnyítő szándék.
Sokan furcsállják talán, hogy barátok vagyunk, hiszen Franco ars poeticája igencsak különbözik az enyémtől és a világnézetünk sem azonos. De ennek nincs jelentősége. Véleményem szerint teljesen mellékes, hogy valláserkölcsi alapon teszi-e a jót valaki, avagy valamely baloldali eszmerendszer etikai normáit vállalva. A lényeg, hogy tegye.
A Quasimodo-díj azóta nemzetközi tekintélyre tett szert. Sok éven át voltam tagja a zsűrinek, közelről láthattam tehát folyamatos terebélyesedését, rangjának növekedését. Távozásom a zsűriből nem volt fájdalommentes, de mára már mindent „békévé oldott” az emlékezés.
Hálás vagyok Balatonfürednek, hogy annak idején örökbe fogadta az ötlet-csemetét – és fel is nevelte a legnagyobb gondossággal. Bóka István polgármester úrnak külön köszönöm, hogy éppen úgy személyes ügyének tekinti a pályázat sorsát, mint elődei tették annak idején. Ő is ludas abban, hogy lelkem egy darabkája még mindig Balatonfüreden időzik.
Baranyi Ferenc
(Az olasz vers eredetije:
…sto per scendere
il tempo che resta è come un filo sgualcito
miglioramento della morte prima dell’agonia
intesse trame per eludere la partita della vita
per gettare il seme per un nuovo albero a Balatonfüred
………….
mi han tenuto compania le poesie giovanili di Szabó
convivio del trimonio
e quelle piừ mature di Baranyi.)