Mindig döntően az állami finanszírozástól függ a hazai kultúra. A magaskultúrát fent kell tartani, támogatásokkal, finanszírozással, művek megrendelésével, életben kell tartani, nincs más lehetőség – hangzott el a magyar kultúra napja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Az irodalomtörténészek eszmecseréjén szóba került az amerikanizált kultúra térnyerése, a magaskultúra érdekérvényesítő szerepének aggasztó gyengülése és szó volt a hattyúnyakú görényről is.
Alexa Károly irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, Gróh Gáspár irodalomtörténész, esszéista és Kulin Ferenc irodalomtörténész, kritikus, egykori kultúrpolitikus ült le egy asztalhoz, hogy Stamler Ábel vallástudós moderálásában közelebb jussanak ahhoz, vajon mit kezd a politika a kultúrával és mit kezdhet a kultúra a politikával? Hol húzódik a határ értékőrzés és beavatkozás között?
Kulin Ferenc egészen a reformkorig ment vissza, emlékeztetve, hogy Bessenyei György volt az első, aki kezdeményezte a magyar akadémiai létrejöttét, ami végül súlyos kudarcba fulladt. Negyven évvel később Széchenyi István váltotta be az ideát, hogy a magyar kultúrának önálló intézménye legyen. Később Arany János fontos szerepet vállalt az akadémia stabilizálásában, bár ehhez saját elveivel komoly kompromisszumot kellett kötnie.
– Arany jó példa a mai napig, hajlandó volt a saját elvei ellen cselekedni azért, hogy a kultúrpolitika a korábbinál jobb helyzetbe kerüljön az országban. Most se tudunk mást tenni, mint küzdeni a kultúránkért, nem szabad feladni a küzdelmet – mondta Kulin Ferenc.
A kultúrpolitika egy „hattyúnyakú görény” idézte Illyés Gyula véleményét Gróh Gáspár, aki hangsúlyozta, egyetért a költővel abban, hogy a polgárok felemelése nélkül egyetlen nemzet felemelkedése sem lehetséges. Korábban azt kellett elérni, hogy az írástudás és olvasni tudás alapvető legyen, később a kultúra önállóságáért kellett küzdeni. – A magaskultúra, az irodalom megőrzése a nemzet legnagyobb életfunkciója – fogalmazott majd hozzá tette: az értelmiségnek és a művészeknek nem a hatalom jegyében kell tevékenykednie, sajnos ebben a tekintetben az elmúlt 30 év is csalódást okozott – fogalmazott.
Alexa Károly szerint a kultúrának és a politikának muszáj egy légtérben lennie, oda-vissza hatnak egymásra. Véleménye szerint Magyarországon a pártpolitika óhatatlanul beszivárgott az irodalomba, ami nagy részben az alkotók megélhetése miatt történt. A rendszerváltás előtt nem kérdés, hogy így volt, a rendszerváltás után pedig egy több párti kulturális diktatúra következett, ami mentén erősen megosztott lett az irodalmi szcéna.
A beszélgetésről készült videót hamarosan közöljük itt a honlapon.
